HTML

A hétköznapi tőzsde

Olyan tőzsdével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat szeretnék megosztani, amelyek segíthetnek mindenkinek hogy előrébb jusson a saját sikerességéhez vezető úton. Ezek a tapasztalatok vegyesek, vannak pozitív és inspirálóak és vannak olyanok is amelyekből azt érdemes megtanulni, hogy mit ne csináljunk. A blog témája a tőzsdei kereskedők mindennapjai. Szeretném, ha lehullna a lepel erről a sokszor misztikusnak tűnő világról és mindenki megtapasztalná mennyire hétköznapi itt minden. Éppen ezért szakmai részleteket csak mértékkel és nagyon világosan megfogalmazva fogok ide kitenni, azért, hogy a tőzsdét még kevésbé ismerők is otthon érezzék magukat. A cél az lenne ezzel a bloggal, hogy mindenki megossza a gyakorlati élményeit és így tanulhassunk egymástól.

Friss topikok

  • Martin Ghiorghe: Üdv! Engem érdekel, és élnék a lehetőséggel a támogatásodat megköszönném. (2015.02.12. 13:18) Tőzsde kft
  • LTT Szabi: Szia 'chartok', Igen sok tévhit lengi körül a tapasztalataim szerint a tőzsde fogalmát. Ezek egy ... (2011.08.20. 11:55) Ismerkedjünk!

Kimerítő sorozatok – kockázatokról 1

2011.09.05. 17:40 :: LTT Szabi

Az eddigi bejegyzéseimet visszaolvasva észrevettem, hogy elég sok általános információt sikerült megosztani, de túl sok gyakorlatban is használható praktikát talán még nem. Nem gondolom, hogy az eddigi írások elkészítése, majd elolvasása csupán időpazarlás volt, de azért szeretném szem előtt tartani, hogy ennek a blognak az a célja, hogy olyan gyakorlati szakmai fogásokat mutasson be, amelyek segítenek minden tőzsdei kereskedőnek a következetes sikerek elérésében.

A hosszú távon megismételhető – tehát nem véletlenszerű – sikerek egyik alapfeltétele a megfelelő pénzügyi- és kockázatkezelés elsajátítása és alkalmazása. Elsajátításához - amely egy tanulási, gyakorlási folyamat -, egyszer kell időnket és energiánkat befektetni, míg alkalmazása folyamatos fegyelmezettséget igényel. A folyamatos fegyelmezettség a megfelelő mentális felkészültségünkön múlik – ez a siker másik alapfeltétele.

Most maradjunk a technikánál, ez a nyerő formula könyebb része. Bár ez az egyszerűbb, nem fogom tudni egyetlen bejegyzésbe belesűríteni minden részletét, így a jelen bejegyzésem egy sorozat első részének tekintendő – ígérem nem lesz végtelenített tele-regény, a tervek szerint a témákat a következőképpen fogom bontani (bár a változtatás jogát fenntartom):

  1. Sorozatok (jelen bejegyzés)
  2. Pozícióméretezés
  3. Kockázat/hozam
  4. Hűség a stratégiához

Vágjunk is bele a a sorozatok közepébe, oszlassunk el néhány újabb tévhitet a szakmával kapcsolatban.

Sok helyen lehet olvasni, hallani, hogy eredményességünk a tőzsdén csak hosszútávon mutatkozik meg igazán, néhány jól vagy rosszul sikerült kereskedésből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Ezt a nézetet én is teljes mértékben osztom. Ha valaki éppen nagydobra veri, hogy az adott hónapban milyen szenzációs eredményt ért el a tőzsdén, sajnos az még nem feltétlenül fogja azt jelenteni, hogy egyébként éves összesítésben is pozitív lenne a mérleg. Fordítva is igaz, egy negatív hónap után nem érdemes azon gondolkodni, hogy mit csináltunk rosszul, hol nem működik az alkalmazott stratégiánk, vagy szélsőséges esetben azt mérlegelni, hogy feladjuk a tőzsdét, mint szakmát. A tőzsdében - mint egyébként az életben is-, az a nagy nehézség és kihívás, hogy csak visszanézve látjuk, hogyan kapcsolódnak össze a pontok, előre nézve nem. Ha visszatekintünk 12 hónapos kereskedési naplónkra, onnan tudjuk csak meg, hogy mennyire voltunk sikeresek, hol érdemes / lehet javítani. Mindezt előre nem tudjuk. Az életben is az események után tudunk okos következtetéseket levonni, vagy elemezni, hogy bizonyos döntéseinknek milyen hatásuk volt. Amikor éppen döntenünk kell, akkor nem tudjuk előre, hogy a döntésünk milyen irányba fogja elmozdítani életünket, illetve a tőzsdén nem tudjuk, hogy nyerő lesz-e a tranzakció vagy sem.

Visszatérve a sorozatokra, a tőzsde egy statisztikai szakma, az nyer a végén, aki statisztikailag egy jó stratégiát, megfelelően végre tud hajtani. Most fókuszáljunk a stratégiára, a végrehajtásra majd későbbiekben – jelen cikksorozat után.

Mi a jó stratégia statisztikailag? Ez a legkézenfekvőbb kérdés. Ha mondjuk van egy kereskedő ismerősöm, aki már évek óta kereskedik a tőzsdén és tudom, hogy 80%-ban el tudja találni a jó irányt – ezt mutatja a kereskedési naplója és tételezzük fel, hogy az a valóság - azaz amikor pozíciót nyit, 10-ből 8-szor arra megy az árfolyam amerre ő valószínűsítette, akkor az a kérdés, hogy szeretnék-e részt venni ezekben a kereskedéseiben. Szeretném-e pontosan lemásolni amit ő csinál , azaz amikor ő pozíciót nyit én is nyitok, amikor zárja, én is zárom? Vagy egy másik barátom kereskedéseit szeretném követni, aki az esetek 30%-ban találja csak el a jó irányt? Ha közülük választhatok, kihez csatlakoznék szívesebben?

Erre a kérdésre majd a következő bejegyzésekben még visszatérünk, most tételezzük fel, hogy nem követünk senkit, inkább használjunk egy olyan stratégiát, amelyet mindkét barátunk nagyon ajánlott, mondván az bármikor 50%-os eséllyel eltalálja a jó irányt – klassz, ilyen erővel egy pénzt is feldobhatnánk és dönthetnénk az irányról aszerint, hogy fej vagy írás lett az eredmény. Valahol el kell indulni, így maradjunk ennél a stratégiánál. A kereskedési tőkénk mekkora részét tegyük kockára egyes kereskedések alkalmával? Egyrészt vigyázni kellene, hogy ha vesztes oldalra ülünk, akkor ne keletkezzen visszafordíthatatlan kár a tőkénkben, másrészt ha csak nagyon kicsit kockáztatunk, akkor a hozamunk is ezzel arányban kicsi lesz, még ha nyertes oldalra ülünk is. A kérdést úgy is feltehetnénk, hogy hányszor fogunk veszíteni sorozatban, ha amúgy statisztikailag 50%-os valószínűséggel nyerünk és ugyanekkora valószínűséggel veszítünk az egyes kereskedések alkalmával?

Mielőtt tovább olvasnád a bejegyzést, gondolatban dobj fel egy pénzérmét 100-szor és jegyezd fel az eredményeket pontosan. Fontos a fej / írás sorrend, így ne csak strigulázd, hogy hányszor jött ki fej vagy írás, hanem jegyezd fel a pontos sorozatot. Mindezt csak gondolatban csináld, azaz találj ki egy ilyen sorozatot, hogy szerinted hogyan alakulna az életben. Próbálj minél közelebbi eredményt elérni a valósághoz, de ne használj pénzt, csakis a képzeletedre bízd, hogy aktuálisan fej vagy írás az eredmény.

Ha megvan ez a sorozat, akkor ismételd meg, de most már valódi pénzt használj és ennek jegyezd fel az eredményét. A kísérlet végén lesz 2 sorozat, az egyiket te találtad ki, a másik pedig, amit az élet produkált. Nagy a valószínűsége, hogy az összesített fej / írás arány (összesen hány írás és fej jött ki a 2 sorozat eredményeképpen) a 2 sorozatot tekintve nem lesz túlságosan eltérő és közelíteni fognak az 50%-os megosztáshoz, azaz megközelítőleg 50 db fej és ugyanennyi írás lesz mindkét sorozatban.

A 2 sorozat között azonban mégis nagy a különbség az esetek túlnyomó részében. Ha odaadjuk egy idegennek, aki tudja mit keressen, jó eséllyel meg fogja tudni mondani, melyik a kitalált és melyik a valóságos sorozat, anélkül, hogy ezt közöltük volna vele. Csak annyit kell megvizsgálnia, hogy mekkora a leghosszabb kialakult tiszta fej vagy írás sor (egymást követő csak fej vagy csak írás sor) a sorozatokon belül. A megfigyelés az, hogy a fantáziánk maximum 3-4 hosszúságú sort engedélyez a 100-as sorozatban, míg az élet könnyedén tud produkálni 6-7-es sort is. Legtöbbször a tévhit a gyakorlatban az, hogy egy adott időpillanatban a nyerő és vesztes kereskedések aránya megfelel a bekövetkezési valószínűségüknek, jelen esetben 50% nyertes, 50% vesztes. A valóságban ez azonban nem így van, a véletlennek semmilyen bekövetkezési valószínűséget
kiegyenlítő hatása nincsen.

A VALÓSÁGBAN HOSSZABB SOROZATOK IS BEKÖVETKEZNEK, MINT AMELYEKRE EGYÉBKÉNT A VALÓSZÍNŰSÉG SZERINT SZÁMÍTANÁNK.

Ha ebből a tévhitből indulunk ki, akkor túl sokat kockáztathatunk egyes kereskedések alkalmával – hiszen azt várjuk el, hogy hamar újra nyertes kereskedések jönnek a vesztesek után – és ennek lehet az eredménye az, hogy egy „nem várt” hosszabb vesztes sorozat kimeríti a számlánkat. Valószínűségszámítás alapján nem csak az határozza meg a tiszta fej vagy írás sorok hosszát, hogy mekkora a valószínűsége az egyes eseménynek – jelen esetben 50% írás és 50% fej – hanem a sorozat hossza is – jelen esetben ez 100 volt. Minél hosszabb a sorozat, várhatóan annál hosszabb tiszta fej vagy írás sor tud kialakulni belőle.

Kizárólag 50%-os eseménybekövetkezés esetén – tipikusan a pénzfeldobás ilyen – a leghosszabb tiszta sor hossza megközelítőleg log2(n), ahol n a sorozat hossza. A kísérletünkben szereplő 100-as sorozatban legvalószínűbben 6,64 a leghosszabb tiszta sor hossza, azaz előfordulhat akár 7-es tiszta fej vagy írás sor is. Ha a kereskedési számlánkhoz mérten a kockázatunk olyan nagy, hogy ennél kisebb vesztő sorozatot bír csak elviselni, akkor könnyen csalódhatunk és elveszíthetjük számlánkat még az első 100 kereskedés befejezése előtt is. Természetesen ha mondjuk csak 30%-ban találjuk el a jó irányt, vagy ügyesek vagyunk és akár 80%-ban is képesek vagyunk erre, akkor a fenti képlet bonyolódik – az csak az 50%-os esetre alkalmazható jó közelítéssel.

Ezek után már mindenki meg tudja határozni, hogy kereskedési számlájához mérten az egyes kereskedések alkalmával mekkora lehet a maximális kockázata úgy, hogy egy hosszabb vesztő sorozat után is ringben tudjon maradni. Innen folytatjuk legközelebb…

Amennyiben hasznosnak találtad a bejegyzést, kérlek oszd meg ismerőseiddel is.

Nagyon sikeres tőzsdézést kívánok!

LTT Szabi

Szólj hozzá!

Címkék: tőzsde kockázat tőzsdetanfolyam learn to trade tőzsdei tévhitek

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapitozsde.blog.hu/api/trackback/id/tr803204584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása