Több téma is kavarog a gondolataim között, és bár tudom, hogy előbb vagy utóbb, szépen lassan mindegyik felszínre tör és itt fog kikötni a blogon, azon törtem a fejem, hogy milyen sorrendben lenne érdemes papírra vetni őket. Nem igazán találtam ki jó stratégiát – az igazat megvallva semmilyen ötlet nem jutott eszembe ami a sorrendiséget illeti - így mindig valami aktuális élménybe próbálok belekapaszkodni és ezek adják az témák sorrendjét.
A Learn to Trade tőzsdei kereskedő klubban rengeteg eszköz árfolyamgörbéjét szoktunk átnézni vegyesen a részvény-, deviza- és határidős piacról is. A cél egyrészt az, hogy megosszuk a meglátásainkat – több szem többet lát és ha mindenki ugyanazt látja, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy az úgy is van – másrészt ehhez kapcsolódóan kereskedési tippeket, és a már lezártak eredményeit beszéljük át. Ezen beszélgetésekkor merül fel sokszor az alapvető kérdés, hogy merről is fúj a szél, azaz milyen irányba érdemes egyáltalán gondolkodni egy adott pénzpiaci eszköz esetén.
Mostanában bizony eléggé sok(k) hatás éri egyszerre minden oldalról a pénzügyi piacokat, így ennek megfelelően az érzelmi káosz megtalálható szinte mindenhol. Ilyen körülmények között kitalálni a megfelelő irányt bizony érdekes kihívás elé állítja a tőzsdén kereskedőket. Jó ötlet lehet, ha ilyen esetben inkább csak figyeljük a piaci eseményeket, anélkül, hogy azok aktív részesei lennénk. (Egy későbbi bejegyzésemben kicsit részletesebben is boncolgatni fogom az ilyenkor általam helyesnek vélt kereskedői magatartást.)
Elvonatkoztatva a jelenlegi helyzettől, tételezzük fel, hogy a körülmények relatív nyugodtak és kiszámíthatóak – már amennyire ez a tőzsdén előfordulhat. Ilyenkor a legjobb megoldás beállni a sorba és kihasználni az uralkodó szélirányt, -azaz a kialakult trendeket, - és ezekben az irányokban kereskedni a sikerek érdekében.
Ha valaki kicsit is járatos a tőzsde világában, az már valószínűleg azon gondolkodik, hogy lezárja az ablakot, mert a téma annyira ismert, hogy itt újat nem nagyon lehet közzétenni. Mégis úgy gondolom érdemes lehet végigolvasni a bejegyzést. A cél a gondolatok felébresztése; és ha már csak egy embernek is sikerült segítenem, akkor megérte a befektetett idő, amit az írás elkészítésével töltöttem.
Visszatérve az uralkodó szélirányra, azaz a kialakult trend esetére, a megfigyelésem az, hogy a legtöbb kezdő - és viszonylag sok tapasztalt tőzsdéző is - a kialakult trenddel szemben szívesebben nyit pozíciót, mint annak irányában, abban a reményben, hogy elkapja a trendfordulót. Nagyon csábító ötlet, hogy minden árfolyam minimumon bevásárolunk egy adott eszközből, majd az árfolyam maximumokon eladjuk ezeket - a fordított sorrend is igaz. A gyakorlatban ezt megvalósítani hosszú távon és következetesen nem igazán lehet, de legalábbis jóstehetséggel kell rendelkezni ehhez.
A valóságban ezzel a reménykedéssel az történik, hogy az esetek döntő többségében az árfolyam viszonylag hamar ellenünk fordul, azaz tovább követi a trendet és a nyitott pozíció veszteségesen zárul. Néha szerencsésen elkapjuk a fordulót, de addigra már valószínűleg annyira tele leszünk kudarc élménnyel, hogy nem fogjuk tudni kiaknázni a belépések teljes potenciálját, mert félszünkben túlságosan hamar realizáljuk az eredményt - szerencsétlenebb esetben akár veszteséget is - hogy aztán a szemünk előtt valósuljon meg az álmunk, miközben már rég nincs nyitott pozíciónk a piacon. Ezt nem csak gyakran látom a kereskedők körében, de én magam is beleestem ebbe a hibába és még ma is előfordul, hogy szívesen eljátszok a gondolattal, „mi lenne ha…”
Statisztikailag az derül ki, hogy a pozitív eredménnyel lezárt kereskedések zöme trend irányában történik, míg fordítva, a veszteségek túlnyomó része trenddel szemben nyitott kereskedésekkor keletkezik – nem csak mennyiségileg mérve, de pénzösszeg tekintetében is. Persze számolatlan olyan stratégia létezik, amely kicsi mozgásokra épít és gyakorlatilag „érzéketlen” a kialakult piaci irányra, de én nem ezeknek vagyok a híve és nem is értek hozzájuk. Itt elsősorban a kereskedés klasszikus formájáról van szó, amikor megpróbálunk felvenni egy pozíciót és amennyiben az a jó irányba halad, akkor meglovagoljuk a lehető leghosszabban, mint a szörfös a hullámokat – tipikus swing kereskedés.
Hogyan lehet elkerülni ezt a csapdát?
- Kell egy működő módszer
A lényeg az, hogy dolgozzunk ki egy módszert saját magunk számára - vagy csak sajátítsunk el egy már kipróbáltan működőt - amely a mi értékrendünknek megfelelően, nagy biztonsággal képes meghatározni a kialakult trendet, illetve azt is, ha éppen olyan nincsen.
- Be kell tartani a működő módszert
Miután megfelelő mennyiségű teszttel - virtuális számlán - kipróbáltuk és „saját magunkra hangoltuk” a módszert, tanuljuk meg ragaszkodni hozzá. Vakon bízzunk benne, és ha az kijelölt egy irányt, akkor azt fogadjuk el és ne próbáljunk feleslegesen kockáztatva ellenirányban pozíciót nyitni.
A tőzsde egy hosszú távon játszott statisztikai játék, és mint ilyen, a valószínűségnek kiemelt szerepe van. Ne dőljünk be annak, ha valami egyszer sikerült, de nem igazán tudjuk megmagyarázni mi volt a siker kulcsa. Ilyenkor szimplán szerencsénk volt. Ez is kell a sikeres tőzsdei szerepléshez, de az igazán sikeresek kereskedők egyik közös tulajdonsága, hogy, a lehető legtöbb valószínűsítő tényezőt állítják a saját oldalukra, míg a kockázatokat a lehető legnagyobb mértékben minimalizálják. Hosszú távon statisztikailag ez a nyerő!
Kérlek írd le a véleményed, személyes tapasztalataid, és ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is használhassák a leírtakat.
Köszönöm kitüntető figyelmed!
LTT Szabi
